Az ország minden tájáról érkeztek állatkertészek és pedagógusok a magyar Állatkertek Szövetségének zoopedagógiai konferenciájára. A Fővárosi Állat- és Növénykert Holnemvolt Várában november 22.-24. között a fenntarthatóságra nevelés áll a középpontban.
A magyar állatkertek évente mintegy 3,5-4 millió látogatót fogadnak. „Sokszor megkapjuk, hogy könnyű nekünk, mert az állatokkal mindent el lehet adni. És ez valóban így is van.” – mondja köszöntőjében Sándor István, az Állatkert ismeretterjesztési vezetője. Az állatkert ideális nem-formális oktatási helyszín, hiszen a gyerekek csillogó szemmel, információra és tudásra éhesen érkeznek.
Érezni kell
„Követni kell a gyerek érdeklődését” – ezt már Csépe Valéria agykutató és pszichológus professzor, az új Nemzeti alaptanterv (Nat) tervezetét előkészítő Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport szakmai vezetője mondja előadásában. „Ennek ellenére sikerült mára egy érzelem- és élménymentes iskolát kialakítanunk.”
Mit rontunk el? „Végigrohanunk az anyagon, épp mint az a szülő, amelyik végighúzza gyermekét az állatkerten, mert az összes állatot meg kell nézni. Így végül semmit sem lesz idő igazán megtapasztalni” – mutat rá a professzor asszony.
„Az élővilág nem tantárgy! Az ahhoz való viszonyulás egy gondolkodásmód, ami ma hiányzik az iskolából.” A fenntarthatóság most bekerül a Nat-ba. „Természetesen mellé kell majd rendelni a módszertant, és a nem-formális oktatási lehetőségeket, hogy az elveket érvekkel, igazi tartalommal töltsük meg.”
Mindez azért is fontos, mert új jutalmazó rendszerre van szükség: az élményre. Ezen tud ugyanis megkapaszkodni az igazi tudás. A gyerekeknek nem tananyagot kell elsajátítani, hanem tudást szerezni és alkalmazni, hangsúlyozza Csépe. “Amit ma megtanulnak az iskolában, azt nem tudják alkalmazni a mindennapi életben.” Rávilágít arra is, hogy a pedagógusoknak egyúttal nem leadni kell, hanem tanítani.
Nagy terhek alatt azonban nehéz inspiráltnak maradni. „Ha kint havazik, ma azt a gyerekek többnyire a teremből nézik sóvárogva, mert a matekórát mindenképpen meg kell tartani. Szorít a tempó, eközben pedig a tanár sem tud előrelépni.” A jelenségalapú oktatás például csak akkor válhat országszerte általános gyakorlattá, ha egy-egy iskola közössége együtt dolgozik. „A tantárgyi területek közti falakon legalább egy ablak legyen! Ezt csak az egymással együttműködő pedagógusok tudják kinyitni.” Ehhez azonban tehermentesíteni kell a tanárokat, amennyire lehetséges, csökkenteni az óraszámokat.
A szemléletváltás persze mindig lassú folyamat, türelmet igényel, az érintett szereplők pedig sok támogatást. „Azt szeretnénk, hogy Magyarországon még egyszer ne forduljon elő, hogy a pedagógus megkap egy anyagot, amit holnapután alkalmaznia kell, csak épp nem támogatja senki.”
Zoopedagógia: új irányok
Persányi Miklós is a csapatmunka fontosságát hangsúlyozta: „Ne elszigetelt intézményekben gondolkozzunk, hanem gondolkozzunk együtt!” – mondta az Állatkert főigazgatója.
„Az állatkertek csodálatos helyek, ahol ráadásul családok töltenek együtt időt.” Így több generációt is meg lehet szólítani, szép és fontos élményeket nyújtani a számukra. Márpedig ha arra gondolunk, hogy már az elmúlt évtizedekben is milyen sokat beszéltünk a fenntarthatóságról, és ennek ellenére közben mit tettünk a bolygónkkal, nem férhet kétség hozzá, hogy új irányokra és lendületre van szükség a fenntarthatóságra nevelés területén is, véli Persányi.
