Bár a tanulói felfüggesztések és általában az iskolai lemorzsolódás visszaszorítására a tengerentúlon is sokféle ötlet van, abban nincs vita az oktatáspolitikusok között, hogy a problémás esetek száma nagyban függ az iskolai hangulattól. Minderről a Rand Corporation, egy független oktatási think tank nemrég megjelent kísérleti eredményei pontos képet adnak.
2013-ban az egyesült államokbeli Pittsburgh iskolavezetői arra kerestek megoldást, miként csökkenthetnék a fegyelmezési problémákat, amelyek ráadásul nagyobb mértékben sújtották a színes bőrű gyerekeket. A tanárok már akkoriban is antidiszkriminációs tréningeken vettek részt, ennél azonban többet akartak tenni. Ekkor merült fel az ún. helyreállító gyakorlatok (restorative practices) alkalmazása.
Bizalom és együttműködés
A helyreállító gyakorlatok koncepciója (itt írtunk róla részletesen) a konfliktusok nem büntetésen alapuló megoldását hirdeti és a jó tanár-diák kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt. A középpontban a bizalom áll, ami által a módszer nemcsak a szankcionálás módját határozza meg, de eleve igyekszik megelőzni a súlyos kihágásokat.
Két év elteltével a kutatók úgy találták, hogy a helyreállító gyakorlatokat alkalmazó iskolákban jelentősen visszaesett a tanulói felfüggesztések száma. A csökkenés különösen az általános iskolások, valamint a hátrányos helyzetű diákok körében volt szembetűnő. Emellett az érintett iskolák tanulmányi átlagai sem romlottak. „Ebből azt láthatjuk, hogy a felfüggesztések csökkentése nincs negatív hatással a tanulási környezetre.” – véli John Engberg, a Rand egyik kutatója. Mindemellett pedig a kutatásban résztvevő tanárok általában is pozitívabbnak értékelték az osztályaik hangulatát.
Mindazonáltal a helyreállító gyakorlatok sem jelentenek gyógyírt az összes nehézségre. Bár a kutatásban résztvevő gyerekek nem estek ki az iskolából, tanulmányi eredményük nem javult. Érdekes továbbá, hogy a felfüggesztések száma az általános iskola alsó tagozatán csökkent a legmeredekebben. Ebből az következik, állítják a szakértők, hogy az iskola korai éveiben a legfontosabb a helyreálllító gyakorlatok alkalmazása, mert feltételezhetően az ott elért eredmények gyűrűznek tovább a felsőbb évfolyamokba.
Az azonban biztos, hogy a változás hosszú folyamat, és mind a tanárok, az iskolavezetés és a diákok együttműködése szükséges hozzá, figyelmeztetnek a kutatók.
