A készségek és a tehetség helyett dicsérjük inkább a gyerekek kitartását és vállalkozókedvét – röviden így foglalhatnánk össze Carol Dweck, a Stanford Egyetem pszichológiaprofesszorának tanácsait. A tanulási motiváció neves kutatójával a CMRubinWorld.com közölt inspiráló interjút a fejlődési szemléletmódról.
Miként nevelhetjük gyermekeinket kitartásra és a munka örömére? A válasz a fejlődési szemléletmód (growth mindset) elsajátításában rejlik, amely az aktuális készségekkel szemben a fejlődési spirált helyezi előtérbe. Carol Dweck, a téma elismert szakértője szerint, ha a kitartást, az odafigyelést és a jó stratégiák keresését, a stratégiai gondolkodást állítjuk középpontba, azt üzenjük: nincs lehetetlen!
Kudarckerülés vs. kihíváskeresés
A személyes tulajdonságokat, mint például az ügyességet, vagy a tehetséget dicsérve akaratlanul is azt a rögzült szemléletmódot (fixed mindset) erősítjük a gyermekben, amely szerint lehetőségeinket elsősorban a meglévő képességeink határozzák meg. Márpedig ebből nehéz motivációt nyerni: minek is küzdenénk, ha úgysem lehetünk többek mostani önmagunknál?
„A gyerekek szemléletmódja átalakítható!” – véli Dweck, aki számos kísérlete során megtapasztalta, hogy azok a gyerekek, akik a rögzült szemléletmódot hátrahagyva megtanulják, hogy a képességeik kemény munkával és a megoldások kitartó keresésével fejleszthetők, sokkal szívesebben vágnak bele új feladatokba. Amikor pedig nehézségekkel szembesülnek, kitartóbbak és nagyobb valószínűséggel járnak sikerrel, mint azok a társaik, akik pusztán a már meglévő képességeik alapján várnak maguktól eredményt.
A sikerhez őszinte önvizsgálaton és sok beszélgetésen át vezet az út: mint a nevelésben általában, itt is kulcsfontosságú a hitelesség és a példamutatás. Elengedhetetlen, hogy a pedagógusok és a szülők maguk is elsajátítsák a fejlődési szemléletmódot, hiszen azt csakis így adhatják tovább a gyerekeknek. „Először is fel kell ismernünk, hogy mindennapi működésünkben a rögzült és a fejlődési szemléletmód egyaránt jelen van. Észre kell venniük, mely helyzetekben válik meghatározóvá a rögzült szemléletmód, majd meg kell tanulniuk figyelmüket ilyenkor is a fejlődésre irányítani” – figyelmeztet a professzorasszony.
Határ a csillagos ég
Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban? A mindennapok során jól irányzott kérdésekkel, beszélgetésekkel segíthetjük a gyerekeket, tanácsolja Dweck. „Megkérdezhetjük például, hogy egy probléma megoldása során milyen stratégiákat követett, melyik működött a legjobban, és következő alkalommal másképp csinálna-e valamit.”
Akkor is helyesen járunk el, ha a festményét látva nem a gyerek tehetségét, hanem a bátor színhasználatot emeljük ki, és megkérdezzük, miért ezeket a színeket választotta. „Ha valami jól sikerül, természetesen járhat érte dicséret, de mindenekelőtt a befektetett munka, a követett stratégiák, az erőforrásokkal való helyes gazdálkodás legyen a figyelem középpontjában. Ha pedig a gyerekek nehézségekkel találkoznak, szintén a tanulási folyamatokról érdemes beszélgetni: milyen új stratégiát érdemes követni, vagy hová érdemes segítségért fordulni?” A gyerekek így maradhatnak nehéz körülmények között is kitartóak és kreatívak.
Mindez természetesen az önértékelésnek is jót tesz. „Habár az osztályzatok nem fognak egyhamar kikopni a közoktatás rendszeréből, a gyerekeknek tudniuk kell, hogy azok – legyenek mégoly fontosak is mai világunkban –semmit sem árulnak el a jövőbeni lehetőségekről” – véli Dweck. „Sokan csak később bontakoztatják ki tehetségüket, amikor olyasmivel foglalkozhatnak, amit igazán érdekesnek és értékesnek találnak.”.
